Jake Heggie Ments meg, Uram! című operája élesen tárja elénk a halálbüntetés valóságát, az elítéltek és az őket a társadalmi elvárások ellenére is segítők belső konfliktusát. Heggie első operája Helen Prejean nővér valós eseményeket feldolgozó világhírű könyve alapján, a San Francisco Opera felkérésére készült. Ez volt a dráma és musicallibrettó-szerző Terrence McNally első operalibrettója, akinek a nevéhez köthető A pókasszony csókja és az Alul semmi. A kritika lelkesen fogadta a művet, mely bátran mutatja be a bűnös és családja, valamint az áldozatok hozzátartozóinak igazságát is: „A nagyszerű – hol szókimondó, hol ékesszóló – librettó, amely némi fanyar humorral oldja a feszültséget, amikor a legnagyobb szükség van rá, igazi tartóoszlopa ennek a szívszorítóan drámai történetnek.” (Joshua Kosman, San Francisco Chronicle)
Az alapműből készült filmadaptáció után az operaváltozat is hatalmas sikernek bizonyult: mára öt kontinensen több mint negyven színpadi megvalósítást ért meg. David Adam Moore vállalta a magyarországi bemutatón a főszerepet, aki ezt már Amerikában is játszotta. A felkészülésekor a produkció vizuális megformálóinak rendelkezésére bocsátotta a darabban szereplő börtön halálsorán szerzett valóságos élményeinek dokumentációját. A magyar közönség 2020 márciusában fiatal médiaművészek együttműködésével készülő, vizuális elemekkel gazdagított előadás keretében ismerheti meg a darabot, amely jelenleg Észak-Amerika legtöbbet játszott kortárs operája.
Prológus
Egy fiú és egy lány egy louisianai tónál találkoznak, zenét hallgatnak, csókolóznak. Anthony és Joseph De Rocher, két testvér a közelben rejtőznek, majd hirtelen előjönnek. Anthony meg-ragadja a fiút, Joseph megerőszakolja a lányt. A fiú küzd Anthonyval, aki előhúz egy pisztolyt, és fejbe lövi. A lány a lövést hallva felsikolt, amitől Joseph megijed, és késével leszúrja a lányt.
I. felvonás
A Remény Házában Helen Prejean nővér egy himnuszt tanít egy gyermekcsoportnak. Amikor a gyerekek hazamennek, elmondja Rose nővérnek, hogy elfogadta egy halálsoron lévő rab kérését: a lelki tanácsadója lesz. Bár apácatársa felhívja figyelmét a veszélyekre, ő hajthatat-lan: teljesíteni akarja keresztényi kötelességét. Úton az állami börtön felé azon gondolkozik, hogy jól döntött-e. Helen nővér megérkezik a börtönbe, ahol találkozik Grenville atyával. Az atya figyelmezteti, hogy lehetetlen lesz közel férkőznie Joseph lelkéhez. A nővér azonban úgy dönt, kötelességé-nek megfelelően cselekszik. Grenville atya bemutatja a börtönfelügyelőnek, aki szintén infor-málja őt a Josephfel való találkozás veszélyeiről. A felügyelő elkíséri a nővért Josephhez. A fiú aki megkéri Helent, hogy menjen el a Kegyelmi Bizottság tárgyalására.
A Kegyelmi Törvényszék előtt Joseph anyja és testvérei könyörögnek Joseph felmentéséért. Az egyik áldozat szülei, hallván a család felszólalását, dühösen törnek ki. Az áldozatok család-ja összecsap Joseph családjával és Helen nővérrel, ám ebben a pillanatban megérkezik a Ke-gyelmi Törvényszék válasza: Josephnek nem kegyelmeznek, meg kell halnia bűntettéért, kivé-ve abban az esetben, ha a kormányzó felmenti. Amikor Helen nővér tájékoztatja Josephet erről, az feldühödik, és a nővért hibáztatja állítva, hogy elhagyta őt. Helen nővér biztosítja a fiút, hogy soha nem fogja őt elhagyni, és arra bátorítja, hogy ismerje be bűnét, és kérjen bo-csánatot. Joseph ezt megtagadja. A váróteremben az elgyötört Helen nővér kis diákjai, apá-catársai és más ismerőseinek hangját véli hallani. Mind azt sugallja, hogy ne legyen tovább Joseph segítségére. Hallucinációját a felügyelő szakítja félbe: a kormányzó visszautasította Joseph halálos ítéletének megváltoztatását. Helen nővér elájul.
II. felvonás
Josephet tájékoztatják, hogy kitűzték kivégzésének napját. Helen nővért ismét a Remény Há-zában látjuk, ahol éjjel rémálmából riad fel. Rose nővér könyörög neki, hogy ne legyen to-vább Joseph lelki tanácsadója, mert biztos benne, hogy rá fog menni az egészsége. A nővért azonban köti esküje, ragaszkodik elhatározásához. Joseph kivégzése előtti este, Helen nővér és a fiú azzal tölti idejét, hogy közös kedvencükről, Elvis Presleyről beszélgetnek. Mielőtt Helen elindul, még egyszer arra buzdítja Josephet, hogy vallja be bűnét, és kérjen bocsánatot. Joseph anyja és két testvére lép be. A fiú megpróbál bocsánatot kérni anyjától tettéért. Szavai azonban süket fülekre találnak: Mrs. De Rocher képtelen elhinni, hogy a fia ilyen komoly és kegyetlen bűnt követett volna el. Amikor Josephet elvezetik, az anyja összetörik, Helen megpróbálja vigasztalni. A kivégző kamrán kívül Helen nővér találkozik az áldozatok szüleivel. Megkérdezik az apácát, hogy Joseph üzent-e valamit, így a nővér kénytelen bevallani, hogy a fiúnak nincs mondaniva-lója a számukra. Ismét dühvel törnek ki. A lány apja félrehívja a nővért, és elmondja neki: úgy érzi, nem szeretné Joseph halálát. Joseph kivégzése előtti utolsó percekben, a fiú és Helen nővér még utoljára találkoznak. Az apáca sürgeti Josephet, hogy gyónja meg bűneit. A fiú végül összetörik, és mindent bevall. Helen nővér megbocsát neki, és azt mondja, nézzen majd rá a kivégzés közben, és benne megnyugvást talál. A felügyelő lép be, hogy elkísérje Josephet a kivégző kamrába, ahol meg-kérdezi, hogy van-e az elítéltnek valami utolsó szava. A fiú bocsánatot kér a meggyilkolt fiata-lok szüleitől. A felügyelő jelt ad a kivégzésre. Joseph utolsó szava Helen nővérhez szól: „Szeretlek.”
