Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat

Világszerte rendkívül népszerű musicalt tűzött műsorára a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata első bemutatóként a 70., ünnepi évadában. Ráadásul az új előadás több szempontból is rendhagyó: két teltházas előbemutatót követően, a dupla szereposztás miatt – a főszerepet Budizsa Evelyn és Kovács Nikolett váltásban játssza, valamint több mellékszerepet is több színész alakít - pedig két bemutatót is tartottak.

Először rendezett Szatmárnémetiben és először rendezett musicalt az előadás nemzetközi színházi körökben is elismert rendezője, az Amerikai Egyesült Államokból erre a munkára Romániába visszatérő Andrei Șerban. A Bukaresti Nemzeti Színház egykori igazgatója, akinek mentora a legendás színházi alkotó, Peter Brook volt, igazán népszerű alakja a nemzetközi színjátszásnak, szatmári rendezésének híre pedig gyorsan eljutott a fővárosba is, így a MASZIN Magyar Színházi Szövetség bukaresti fesztiválján játszott produkcióra napok alatt elfogytak a jegyek. Ugyanez történt Marosvásárhelyen is, ahol a hazaúton játszik a társulat, a produkciót a közönség és a szakma is nagy érdeklődéssel várta.
Siker Bukarestben és Marosvásárhelyen

Bukarestben hétfőn zajos sikert aratott az előadás, a közönség soraiban számos kritikus és színházi szakember volt jelen. A nagy érdeklődésre való tekintettel pótszékellel egészítették ki az Odeon színház nézőterét, így mindenkinek jutott ülőhely. A bukaresti közönség rég láthatta Andrei Șerban alkotását a fővárosi színpadon, a visszatérés pedig zajos sikert hozott: percekig tartó vastapssal és ovációval ünnepelték a Harag György Társulat előadását.

Marosvásárhelyen zsúfolt ház előtt lépett színpadra a társulat, melynek színészei több mint egy évtizeddel ezelőtt léptek utoljára a vásárhelyi deszkákra.

„Hosszú, egy évnél is hosszabb egyeztetés után mondott igent felkérésünkre Andrei Serban, de úgy gondolom, hogy az előkészületek és a több mint két hónapos próbafolyamat minden perce megérte az energiabefektetést. Az egész társulat tanult a közös munkából és egy olyan előadást hoztunk létre, amely értékes üzenetet hordoz mindannyiunk számára. Az előadás a Szatmárnémeti Dinu Lipatti Állami Filharmóniával közös produkció, köszönöm ezúttal is az együttműködést, hiszen az remek színészek és Novak Stefan karmester közreműködése nélkül szegényebb lenne az produkció” – mondta a bemutatót követő összejövetelen Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat művészeti igazgatója.
Az első bemutatót követő eseményen a rendező elmondta: úgy mondott igent a felkérésre, hogy nem sokat tudott Szatmárnémetiről és az itt dolgozó társulatról. De nagyon kellemes meglepetés volt számára mind a város, mint pedig a színházban dolgozó közösség, akik nagyon nyitottak voltak a közös, minőségi munkára.

„A társulat tagjai remekül táncolnak és énekelnek és legtöbb esetben az angolul előadott dalok sem okoztak gondot számukra. Szerencsés vagyok, hogy ezzel a csapattal dolgozhattam együtt, és köszönöm mindenkinek, akik lehetővé tették ezt a közös munkát. (…) Nagyon pozitívak az élményeim a magyar színészekkel való közös munka kapcsán, hiszen Kolozsváron, Temesváron és Budapesten is dolgoztam velük. (…) Olyan világban élünk, ahol a minőség és az érték szavak jelentése elveszett. A színház politikai és társadalmi ideológiák szolgálatában áll, amivel nincs semmi baj, hiszen nagyon sok probléma van a világban, amit a színházban lehet feldolgozni. Az igazi probléma, hogy az új ideológiai mozgalmak megfeledkeznek a művészet igazi értékéről. Ahogy dolgozunk, az olyan, mint amikor egy gyémánt készül: nagyon nehéz és hosszú munka, melynek során az apró részletekre is oda kell figyelni” – mondta Andrei Serban. A színházat étteremhez is hasonlította: kitűnő étellel kell várni a közönséget, viszont észrevétele szerint napjainkban gyakran gyenge minőségű étel kerül a „néző asztalára”, a színészek, színházi alkotók felelőssége pedig, hogy az asztalka kerülő étel a legjobb minőségű legyen.

Az 1956-os Broadway-premier óriási sikere nyomán a My Fair Lady sorra hódította meg a világ musicalszínpadait, az 1964-es mozifilmváltozat pedig meghozta a világsikert is a számára, Audrey Hepburn és Rex Harrison főszereplésével.

A musical librettója Bernard Shaw Pygmalion című színműve alapján íródott, amelynek témáját a saját alkotásába beleszerető szobrász (Pügmalión) mítosza ihlette.

Higginst, a közismert lingvisztikaprofesszort, a fonetika művészetének a nagymesterét, felháborítja az, ahogyan angol honfitársai számtalanszor meggyalázzák saját anyanyelvüket, egy alkalomal pedig alaposan leteremti Eliza Doolittle-t, egy egyszerű kis utcai virágárúslányt, meghallván, hogy „embertelenül” bánik az angol nyelvvel. Nem csekély magabiztossággal fogadást ajánl újdonsült barátjának, az indiai dialektusok szakértőjének, Pickering ezredesnek: fél évnyi „kiképzésben” részesíti Elizát, aki ennek eredményeképpen könnyedén elvegyül majd a társadalmi elit legmagasabb köreiben, a követségi bálon.
Elizában, a kezdeti ellenkezést követően a tudásvágy győzedelmeskedik, Pickering pedig belemegy a fogadásba. Ezzel kezdetét is veszi Eliza kemény erőfeszítésekkel, lázadásokkal, akadályokkal és tévedésekkel terhes, de végül sikerrel koronázott átváltozása. Higgins megmámorosodik a diadaltól, Eliza érdemeiről azonban ezúttal is megfeledkezik. Miután semmiféle elismerésben nem részesül, a sebzett és zavarodott lány úgy dönt, távozik. De mi lesz most vele? Mi lesz most belőle ezután? Milyen utat vesz ezután az élete? Nem látja tisztán a jövőt és rengeteg kérdés feszíti.
Higgins mindeközben rádöbben, mennyire hiányzik neki a lány, milyen fontossá vált számára a jelenléte... A mítosszal ellentétben azonban a musical cselekménye nem torkollik egyértelmű happy endbe, ahogyan Shaw darabja sem: a történet nyitott befejezéssel zárul. És ez miért volna baj?

Szereplők: Budizsa Evelyn/Kovács Nikolett, Bodea-Gál Tibor, Frumen Gergő/Orbán Zsolt, Rappert-Vencz Gábor, Méhes Kati, Erdei Máté/Szabó János Szilárd, László Zita, Keresztes Ágnes, Poszet Nándor, Péter Attila Zsolt, Gaál Gyula, Gál Ágnes, Rappert-Vencz Stella, Laczkó Tekla, Bogár Barbara, Sosovicza Anna, Kovács Éva, Vonház Ingrid.

Az előadásban közreműködik a társulat tánckara - Graz Denisa, Kengye Ádám, Kispál Nándor, Szilágyi Janka, Vonház Erik Andreas, Vonház Ingrid – valamint a Szatmárnémeti Dinu Lipatti Állami Filharmónia zenészei: Domahidi Péter, Urs Lidia, Rotaru Natalia (hegedű), Abos Győző (brácsa), Borș-Golescu Teofil (cselló), Demeter Erika (nagybőgő), Molnár István-Stike (fuvola, pikkoló), Misz Andrea (oboa), Lukács Zsolt (klarinét), Mihalca Csongor (fagott), Pitic Claudiu (kürt), Lăpteanu Viorel (trombita), Ferencz Mátyás (harsona), Schuller Helmut (tuba), Didi Péter (dob), Balaskó Balázs (zongora).

Az előadás társrendezője Daniela Dima, aki Bessenyei Gedő Istvánnal együtt a dramaturgi munkát is végezte. A zenekart Novak Stefan karmester vezeti. Az előadás táncbetétjeinek koreográfusa Bodor Johanna, asszisztense Bordás Attila volt. A díszleteket Irina Moscu, a jelmezeket Kiss Zsuzsa tervezte, asszisztense Szabó Anna volt. A produkció zenei vezetői feladatait Manfrédi Annamária, látta el, az előadás zenei vezetője Bakk-Dávid László volt, korrepetitorként pedig Balaskó Balázs segítette a színészek munkáját. Az előadás light designere Cristian Niculescu volt, dramaturgiai- és rendezőasszisztensként Tamás Ágnes és Balogh Ádám dolgozott, a produkció ügyelője Szabó Ritta, súgója Varga Katalin volt.