Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat

A szabinok az Apenninekből Róma környékére települő indogermán eredetű népek. Ahogy élő kapcsolatba kerültek a latinokkal, a városalapító I. Romulus idejében, hamarosan beolvadtak. A legenda szerint Romulus király Neptunus isten tiszteletére rendezett játékokra hívta meg a szabinokat. A kocsiverseny legizgalmasabb pillanatai közben lányaikat, asszonyaikat elrabolták, így szerezve nőket a nőtlen rómaiaknak. Maga Romulus is szabin nőt vett feleségül, Hersiliát.

A Szabin nők elrablása című zenés játék története egészen más. Több kisebb – nagyobb átdolgozást hajtottak végre a két Schönthan, Ferenc és Pál, művén, de az eredeti ötlet így is a vándorszínészet korszakára utal, mégis kortalan ez a könnyed játék, vagy azt is mondhatjuk áthallásos, mintha ma esne meg. Schönthan Franz (1849-1913) és öccse Paul (1858-1905) osztrák drámaírók A Szabin nők elrablása című zenés játékot 1885-ben mutatták be Bécsben és néhány hónap múlva már Szatmárnémeti közönsége is láthatta.

Dancz Lajos

Az első adatunk a vígjáték szatmárnémeti előadásáról 1885. június 17-ről van, amikor Dancz Lajos társulata mutatta be Bessenyei Mariska szubrett főszereplésével. 1886. március 4-én Miklósy Gyula színtársulata játszotta másodszor városunkban, még a Friedl János építette első kőszínházunkban. Arányi Dezső, Szathmári Károly, Mándoky Béla és felesége erősítette azt a társulatot és Matusek Ferenc nyolctagú zenekara kísérte a dalokat és muzsikált a táncosok lába alá. Nagy sikerről nem beszélhetünk, hiszen egyetlen előadásra futotta a közönség érdeklődéséből. Nem volt ebben semmiféle meglepetés akkor, a Bánk bán vagy a Rómeó és Júlia bemutatója alkalmával sem mutattak a szatmáriak nagyobb érdeklődést.

A következő színi évadban, 1886. december 16-án, Dancz Lajos igazgató ismét megpróbálkozott A szabin nők elrablását sikerre vinni. Ezúttal Deák Péter komikus és Szigeti Lujza operett- és népszínműénekes keresett kulcsot a közönség szívéhez, de azon ezúttal is hétlakat őrizte a közönyt.

1892. május 3-án, egy keddi napon, már az új, Voyta Adolf tervezte kőszínházban, tűzte műsorra Kömley Gyula igazgató, A szabin nők elrablását Benedek Gyula és felesége jutalomjátékául. Ezúttal sem ostromolta meg jegyekért a közönség a színházat.

Csóka Sándor igazgató már szerencsésebb volt. Az 1901/1902-es évad elején (október 16, 21, november 8) három előadásra is volt igény. Rettegi Fridolin színi direktort maga Szilágyi Dezső igazgató játszotta, a többi szerepben Vihary Elemért, Raskó Ernát, Ráthonyi Stefit láthatta a közönség.

Krémer Sándor színigazgatónk 1904. január 19-én egy előadást tudott kihozni a két Schönthál darabjából. Két év múlva, Krémer, 1906. március 29-én, ismét műsorra tette Szöreghy Gyula komikus jutalomjátékául. Heves Béla 1909. január 8-án és február 16-án tűzte műsorra A szabin nők elrablását, Nyári Antal vendégjátéka alkalmával. 1914. március 12-én, Heves Béla még egy alkalommal játszotta a vígjátékot, Várnay és Lónyay jutalmául. Kiss Árpád igazgató is úgy döntött, hogy legalább egy előadásnyi közönség összegyűl és 1916. október 21-én sikeresen mutatta be a Szabin nőket. Kovács Imre igazgató 1919. április 10-én tűzte műsorra Sziklay Miklós 40 éves színész jubileumára, majd 20-án újabb előadást tartott. 1920. május 14-én Szabadkay József vette elő egy délutáni előadás alkalmával. 1885-tól 1920-ig alig másfél tucat alkalommal játszották a Schönthan alkotópáros darabját. Ezek után nem igen lehetett számítani a darab reneszánszára.

Nagy Iza és Nádai István az 1973-as Szabin nők előadásban

Több mint egy fél évszázad telt el a A szabin nők elrablása újabb bemutatójáig. Az 1972/1973-as színi évadban Horváth Béla, a Kolozsvári Állami Magyar Színház rendezője, mint vendég, rendezte a Schönthan páros darabjának Kellér Dezső által fölfrissített változatát. A táncokat Nagy Iza tanította be, a díszleteket és jelmezeket Szatmári Ágnes tervei alapján készítették, a zenekart pedig Vakarcs Pál vezette. Az évad máig emlékezetes sikere született meg ezzel az előadással. 78 alkalommal került még ebben az évadban a közönség elé, hogy a következő évadban még 23 alkalommal tűzzék műsorra. Összesen 101 előadást ért meg. A szokatlan közönségsikerének okait keresve Horváth Béla rendező nevét kell kiemelni és a kiváló szereposztást. Íme néhány név az előkelő előadóművészek névsorából: Czintos József, Kisfalussy Bálint, Kiss Imre, Kocsis Antal, Korcsmáros Jenő, Kovács Éva, M. Kovács Lenke, Nádai István, Nagy Iza, Nyiredi Piroska, Soós Angéla, Tarnói Emília, Török István.

A vörös hivatalosságok fanyalogtak, a közönség viszont vörösre tapsolta a kezét. Volt nyílszíni taps, volt vastaps, volt ünneplés, mert volt egy sor jó alakítás, mert nagy művészegyéniségek játszották a könnyed kis történetet. Itt most mégis a nézőtéri hangulatra teszünk néhány utalást. A közönség együtt élt az előadással, nem fanyalgó szemlélője, hanem nyitott szívű befogadójává vált mindannak, ami színpadon történt. Dalokat, táncokat, poénokat, ötletes játékmozzanatokat fogadott feltartóztathatatlan tapssal. Minden kínálkozó alkalmat megragadott, hogy kifejezze tetszését, egy-egy színész iránti szeretetét. Igen, a közönség belement a játékba, játszó partnere volt a színésznek, nem fanyalgó kritikusa, nem közömbös szemlélője az előadásnak, nem ellenállója volt a színpadi játéknak, hanem azonnal lereagáló partnere. Emlékezetes színházi esemény volt, nosztalgiáznak, akik részesei lehettek.