Róbert Júlia

2013. január 19.

Róbert Júlia

RÓBERT JÚLIA VÁLASZOL BODÓ VIKTOR KÉRDÉSEIRE

Mi volt a dramaturg feladata a Social Error előkészítő munkájában és a próbák során?

A Szputnyikos munkákban mindig (így most is) az az izgalmas, hogy gyakorlatilag nulláról kell felépíteni valamit, szinte még akkor is, ha már meglévő darabbal dolgozunk, de mivel gyakran mi magunk írjuk a darabot is, így nincs sok kapaszkodó. Szóval a legfontosabb feladatnak azt mondanám, hogy folyamatosan jelen kell lenni és nyitottnak kell lenni, mert állandóan változik és alakul az anyag. Sokszor jön olyan ötlet, amire nagyon gyorsan megoldást kell találni. Ez állandó kreativitást és készenléti állapotot igényel. És ahogy közeledünk a bemutatóhoz, úgy sűrűsödnek a feladatok, Viktort az egyre fogyó idő stimulálja. Fontos feladat még a jelenetsorrend készítés (ez is olyan, ami az utolsó pillanatig változik), a próbákon az improvizációk rögzítése és továbbfejlesztése, és ezen kívül a közös és egyéni szorongás elkerülése és oldása.

Melyek a feladataid általában a Szputnyikban?
Az egyes produkciókhoz kapcsolódó dramaturgi teendők mellett még sok más feladatom is van: pályázatokat szoktam írni, én csinálom több előadás világosítását, általában én

feliratozom az előadásokat a külföldi vendégjátékok során, de teljesen hozzám tartozik az Antigoné című osztályterem-színházi előadásunk is, mint projekt. Vagyis én tartom a kapcsolatot az iskolákkal, én egyeztetem az előadásokat és a technikai igényeket, és aztán én vezetem az előadás utáni feldolgozó foglalkozást. Mindez abból is adódik, hogy független színház, kis közösség vagyunk, ahol minden feladatot nekünk magunknak kell ellátni. Hozzám nagyon közel áll ez a fajta közös felelősségvállalás.

Mivel foglalkozol, ha éppen nem a Szputnyikban vagy?

Egyrészt majdnem mindig éppen a Szputnyikban vagyok, másrészt van a szakmai életemnek egy másik fele, egy egészen más irány, ami nagyon érdekel: ez pedig a színházi nevelés. Ez ma Magyarországon egy nagyon sokszínű és egyre nagyobb teret hódító műfaj, ami számomra a kortárs színházcsinálás egyik érvényes változata. Különböző előadásokhoz kapcsolódó drámafoglalkozásokat is vezetek, de dolgozom új projektek létrehozásában is például a Káva Kulturális Műhellyel, a Katona József Színházzal. 2013 januárjától pedig az egyik vezetője lettem a független színházakat tömörítő szövetség színházi nevelési szekciójának.

Harmadrészt pedig, ha nem mindezzel foglalkozom, akkor...már nem sok óra maradt a napból...

Hogyan jellemeznéd ezt a csapatot?

Jelenleg szerintem ez egy nagyon jó összetételű csapat, ami tud jó energiákkal, jó hangulatban, koncentráltan és kreatívan dolgozni. Az hogy vannak néha nézeteltérések és fesztültségek, az hogy történnek változások a társulat életében, természetes folyamat, szerintem nem kell drámaian megélni. A csapat a legtöbb esetben érzi, hogy Viktor mit kér, de közben tud önállóan is dolgozni. Fontos jellemzője az összjátékra való képesség. Mikor először hallgattuk végig az összes zenekari számot, amiket Keresztes Gabi és Jankovics Peti írt és a színészek önállóan próbálták, az fontos pillanat volt számomra. Mert összegezte és kifejezte, hogy milyen ez a csapat.

Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat