|
|
2013. január 29.
Szabados Luca
SZABADOS LUCA VÁLASZOL TÓTH PÉTER KÉRDÉSEIRE
Mióta dolgozol együtt Balázs Julival, mikor és hol találkoztatok először?
Julit az egyetemről ismerem, szaktársak voltunk, és még ezalatt kezdtünk el együtt dolgozni, először természetesen Színművészetis vizsgaelőadásokban. Az első talán három éve volt.
Mióta érdekel a színház? Számodra mi az, ami ennyi örömet okoz a színházi munkában, hogy mindig elképesztő energiával veszel részt benne?
Az első "belső" kapcsolatom a színházzal a gimis színjátszókör volt. Szinte véletlenül kerültem oda még a gimi elején, és annyira megszerettem, hogy sok éven át terveztem, no meg varrtam-festettem az előadások jelmezeit. Sok minden mellett azt hiszem, hogy a közös munka volt a legfontosabb ebből.
Már dolgoztál a Szputnyikkal úgy is, hogy Te voltál a látványtervező. Mit gondolsz a csapatról?
Akikkel én dolgoztam akkor (egy évvel ezelőtt a Majdnem című előadásban), azok közül csak kevesen tagjai az idei társulatnak. De mind az akkoriról, mind a mostaniról csak lelkendezni tudok – akármilyen hülyén is néz ez itt ki – nagyon hálás dolog velük
|
|
(nekik) dolgozni. Mindig azt szoktam mondani, hogy miattuk még a Westendbe is majdhogynem szívesen megyek. :)
Mi volt a legnehezebb vagy legbonyolultabb feladat a Social Error kapcsán?
A legnehezebb talán az volt, hogy nagyon sok volt az ismeretlen, bizonytalan tényező a dologban, egyrészt persze amiatt is, hogy ennyire a próbák alatt alakult ki az előadás, másrészt pedig hát a színészek egyharmadát (a graziakat) egyáltalán nem ismertük, és egy-egy fotó alapján próbáltunk nekik megfelelő ruhákat találni még itthon.
Mi volt a legörömtelibb feladat vagy esemény a Social Error kapcsán, ami Veled megesett?
Valahogy úgy alakult, hogy nagyon sok kedves, segítőkész és lelkes boltossal találkoztam, mialatt jártam a várost, övcsatokat és tornacipőket keresve. A kedvencem egy pici munkaruhabolt lett, ahol az eladónőt (aki egyben a családi vállalkozás feje és munkaruha-készítő is) nagyon felvillanyozta persze a színház is, meg a sok különleges óhajunk és igényünk, sőt még a lehetetlen határidőink is. Azt mondta, ő ezt élvezi, hogy beesnek az utcáról hozzá, és mindenféle furcsaságot kérnek, mert abban van a kihívás és így az öröm is. Olyan jó az ilyeneket megtalálni.
|
|
