Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat

Marosvásárhelyen ünnepelte a Magyar Tudományos Akadémia 2007-ben alapított területi bizottsága, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság a magyar tudomány ünnepét. A november 11-én, a Művészeti Egyetemen tartott konferencián idén a színháztudományé volt a főszerep: Kollár László Péter akadémikus (az MTA főtitkára) nyitóelőadását követően hat színházkutató tartott előadást. A rendezvényen a Harag György Társulat története is feldolgozásra került Bessenyei Gedő István társulatigazgató, színházkutató előadása révén, amelynek címe: A tükör lázadása. Intézményesülés, hierarchizáció, hatalom a nagybányai-szatmárnémeti társulatban.

1953-ban, Nagybányán új romániai magyar társulat alakult a Nagybányai Állami Színház keretében (alapítását, 1948-ban, államosítási, intézményfelszámolási hullám előzi meg a vonzáskörébe tartozó tartományban, így a korábbi megyeközpontban, Szatmárnémetiben is). A társulatalapítók egyetlen osztályközösség tagjai voltak, akik saját korábbi tanárukat, Harag Györgyöt kérték fel az új színházi műhely vezetésére. A társulat 1956-ban Szatmárnémetibe költözött (a Nagybányai Állami Színház Szatmári Magyar Tagozataként), egy évvel később pedig önállóan intézményesült (Szatmári Állami Magyar Színház néven). 1968-ban román tagozattal bővült és újra nevet változtatott az intézmény (ekkor veszi fel a máig használt Szatmárnémeti Északi Színház nevet).

Bessenyei kutatásában a társulat öndefiníciói, működési elvei, a rendezői színház szatmári modelljei szempontjából vizsgálta a társulat történetét, az intézménnyel szembeni, illetve az azon belüli hatalomgyakorlás kérdései mentén, különös tekintettel az utóbbi vonatkozásra. Az eddigiekben már jól dokumentált társulattörténet(ek) diskurzusát továbbgondolva, a társulatot nem mint egységes, közös akarattal bíró entitást tételezte, hanem olyan munkaközösségként szemlélte, amelyet folyamatos átrendeződésben lévő belső hatalmi viszonyok strukturálnak, amelyek az intézményszervezést és a művészi munka gyakorlatát egyaránt meghatározzák, közös eredetpontjuk pedig az alapítás előtti, egyetemi évek diákközösségéhez, annak belső heterarchiájához és felszín alatti hierarchiájához, illetve a tanár-diák viszonyt jellemző státuskülönbségekhez is visszavezethetőek.

A társulatigazgatón kívül olyan színháztudósok tartottak előadást az ünnepen, mint Ungvári Zrínyi Ildikó, a KAB színháztudományi szakbizottságának elnöke és a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Színháztudományi tanszékének vezetője, Bartha Katalin Ágnes, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Színház és Televízió Karának aldékánja, illetve Nagy Imola, Csizmadia Imola és Albert Mária, marosvásárhelyi színházkutatók. A könyvbemutatót és tudományos díjátadót is magába foglaló ünnepi rendezvényt a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke, Gábor Csilla nyitotta meg, a rendezvény végeztével pedig ugyanő mondott Zárszót.

A magyar tudomány ünnepét 2003 óta ünneplik meg hivatalosan, november 3-án, a Magyar Tudományos Akadémia központi rendezvényén, majd az ezt követő időszakban számos területi bizottság, egyetemi és tudományos szervezet keretében is, arra emlékezve, hogy gróf Széchenyi István ezen a napon ajánlotta fel birtokainak egy évnyi jövedelmét a Magyar Tudós Társaság megalapítására, lehetővé téve ezáltal a Magyar Tudományos Akadémia intézményének létrejöttét, a magyar nyelvű tudományosság intézményesülését.