Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat

Ha visszatekintek az előző előadásokra, a Woyzeck jeleneteiből több kép is erősen beugrik. Vizualitása és hangzásvilága egyedi volt a tavalyi évadban. Szinte lüktetnek a képek a szemem előtt. S mindehhez társul egy erős dübörgés a fülemben. Reflektorfények, fekete-fehér képek. Megválaszolatlan miértek. Még mindig keresem a válaszokat, ehhez segítségül hívtam a két főszereplőt, Budizsa Evelynt és Nagy Csongort. Együtt könnyebb kigöbözni a szálakat (ebben az esetben a húrokat).

— Miről szól valójában a mű? Mitől más ez az előadás?

Nagy Csongor: Van a Büchner-darab, ami egy befejezetlen mű, a történet (Woyzeck-Marie) az első 19. századi mediatizált történet: egy katona féltékenységből megölte a jegyesét. A fennmaradt műnek (mivel a felesége elégette, néhány darabját, és valahogy megmentették a befejezetlen Woycecket is) négy lehetséges befejezése van. A mi előadásunk egyik mellett „tette le a szavazatát”. Ebben a koncepcióban, az amúgy hús-vér Andres, Woyzeck barátja egy kutya; mégpedig abból a megfontolásból, hogy eme hajszolt ember egyetlen igazi barátja egy kutya, akinek minden bánatát elmondhatja. Érdekes és izgalmas kihívás volt kutyával dolgozni színészként, a rendező is megkért, hogy minden a kutya „ideje”, aszerint indítsam a jeleneteket. Nagyon okos ebről van szó, Paco, és hallgat az Andresre is (művésznév). A másik érdekesség az a Rammstein, az előadás zenéje. Öt dal, ami egy jól átgondolt dramaturgiával van elhelyezve az előadásban. Ez is egy érdekes és izgalmas kihívás volt, minden elismerésem a kollégáimnak, akikkel együtt zenélünk. Még egy érdekesség az maga a német nyelv, illetve a különleges Rammstein-nyelvezet, amitől kultusz-zenekar Németországban. Nekem, aki nem beszélem a nyelvet, igencsak sok munkámba került, de utánaolvasván, illetve több barátom segítségével,  akik szinte anyanyelvi szinten beszélik a németet, sikerült megtanulnom a dalszövegeket.

— Hallgatsz-e azóta több Rammsteint? Esetleg nekifogtál németet tanulni?

Nagy Csongor: Természetesen. Feliratkoztam a YouTube csatornájukra, így mindig értesítéseket kapok, amennyiben az együttes valami újat produkál. Nem volt kedvencem az ipari metál mint zenei stílus, de így, hogy sokat foglalkoztunk a dalokkal, mindenképpen egy érdekes világot nyitott ki számomra. Kíváncsi természet vagyok, érdekelt és érdekel most is. Megszerettem. Németül nem tanulok, csak muszáj volt elsajátítanom, ahhoz, hogy minél jobban átadjam a dalok „üzenetét”. Jelenleg a japán nyelv foglalkoztat, de ki tudja? Még lehet.

— Az Aurel Popp Zene- és Képzőművészeti Líceumban tanultál és most megcsillogtathattad tudásod, hisz hangszeren is játszol. Milyen érzés volt kicsit visszamenni a gyökerekhez?

Budizsa Evelyn: Nagyon örülök, hogy erre lehetőségem nyílt. Ha a rendező nem ragaszkodik hozzá, nem tudom, hogy önszántamból mikor nyúltam volna újra hegedűhöz. Bár a folyamat elején próbáltam kifúrni a hegedűt a zenekarból és csak a cselló mellett kampányolni, de utólag örülök, hogy felfrissíthettem a rég tanultakat. Hatalmas élmény ennek a bandának a része lenni, azt pedig el sem tudom mondani, mi tombol belül, amikor együtt belecsapunk és megszólalnak a dalok!

— A 2021/22-es évad szerepei közül, ha rangsorolni kellene, hányadik helyen szerepelne Marie?

Budizsa Evelyn: Egy próbafolyamat minden nehézségét és szépségét összevetve sem tudnám rangsorolni a szerepeket. Számomra mindig az a sors az első, amelyikkel az adott este, az adott előadásban dolgom van. Legyen az Marie-é, egy tündéré vagy akár egy táncos pincéré! Mindegyik alak különböző kihívást jelent, ebből következően más-más miatt áll közel a szívemhez.

— A darab középpontjában egy elnyomott, megalázott ember áll, akit te formáltál meg. Mennyire volt nehéz előadás után a mélységekből visszatérni a mindennapokba?

Nagy Csongor: Ez mindig egy alapkérdés: hogy tudsz „letenni” egy szerepet. Úgy gondolom, hogy ez személyiségfüggő is. Nem vagyunk egyformák. Az tény, ha egy nagyon magas hőfokon égő figurát kell életre kelteni, akkor függöny legördülése után még el kell teljen némi idő, míg az ember visszaáll a hétköznapok ritmusára. Jómagam elég szenvedélyes ember vagyok, így, ha egy időintervallumot kellene megadnom, akkor azt mondanám, hogy egy jó óra szükséges a rekreációhoz.

— Egyfelől kulcsszereplő, másfelől áldozat, úgy látom ezt a szerepet, mint ami nagy öröm, hiszen szinte főszerep, viszont iszonyat nehéz eljátszani. Mégis, megérte?

Budizsa Evelyn: Abszolút! Hát az életben mikor csellózhatnék a levegőben lógva? Viccet félretéve, ennek a próbafolyamatnak óriási ajándéka, hogy megalakulhatott ez a zenekar. A mi előadásunkban voltaképp a zene vált főszereplővé, s minden más ebből kiindulva kapja meg saját értékét. A próbák nagy részére mindenki egy plusz töltettel érkezett és ha végre valami dallamilag megszólalt, úgy igazán, az olyan energiákat hozott a felszínre, amelyek hozzájárultak a prózai részek hangolásához is.

— Hatalmas mélységekbe húz a darab, a szerep miatt meg kell járni a pokol bugyrait. Mennyit alakított, tett hozzád/vett el belőled ez a szerep?

Budizsa Evelyn: A női vonalat illetően Büchner szövege — a lázálmokkal teleszőtt költőisége mögött — valójában alapérzelmekkel operál, úgy az anya–gyermek kötelék viszonylatában, mint a párkapcsolat fenntarthatóságának kérdéskörében. A cselekményt tekintve néhol ugyan szélsőséges fogalmazásmódban, de nem ismeretlen emocionális konfliktusokon, dilemmákon keresztül. Ennek az útnak a kitaposása tulajdonképpen úgy vett el belőlem, hogy közben óhatatlanul hozzám is tett.

— Melyik mondat/alapgondolat maradt meg benned, ami néha visszacseng a füledbe?

Nagy Csongor: A darab nagyon tömény, röviden fogalmaz, sűrít. Főszereplőként muszáj minden fázison végigmennem, és megbirkózni velük. Ha egyet ki kellene ragadnom, akkor talán az egyik legerősebb büchneri gondolat: „Az emberek buták, buták. Muszáj, hogy legyünk. Barátok! Jaj, de szép is a világ! Barátaim! Barátom! A világ! Nézzétek, hogy bukkan elő a felhők közül a nap! Olyan, mint egy felborult bili.” (Sír)

Budizsa Evelyn: Hátborzongató költői képek lapulnak ebben a szövegben, mint például ez, Woyzeck szájába adva: „Bűn, kövér, vastag bűn bűzlik itt, Marie, hogy ki lehetne füstölni vele az angyalokat az égből! Piros a szád, Marie. Nincs rajta hólyag? Isten veled Marie, szép vagy, mint a bűn — hogy lehet a halálos bűn ilyen szép?”

Vagy a teljes Amour dal! Azóta sokat hallgatom, bevallom, előtte nem is ismertem.

— Melyik jelenet volt számodra a legnehezebb? És a legjobb, amiben otthon érezted magad, mintha rád szabták volna?

Nagy Csongor: A kutyával való jelenetek. Nem Paco a hibás, hiszen ő egy eb. De annyira kell figyelnem rá, hogy valamilyen szinten áttoljam az Andres-szel való baráti beszélgetések lényegét, hogy elfáraszt rendesen. Ő csak van és létezik. De imádom, mert nagy kihívás. Amúgy az egész előadás egy „gyorsvonat”. Felülsz és nincs megállás. Igaz, hogy csak egy óra negyven perc, de elég embertpróbáló. De ezzel együtt szeretem. Igazi elégtétel, ha sikerül hozni azt a hőfokot, amit az előadás megkíván. Ez benne a kihívás. Ilyen módon otthon érzem magam benne.