Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat

Megvédtük a grundot ,,Bokával fordult egyet a világ. Most már elõtörtek a szemébõl a könnyek. Sietett, aztán rohanvást futott a kapu felé. Menekült innen, errõl a hûtlen darab földrõl, amelyet õk annyi szenvedéssel, annyi hõsiességgel védtek meg, s amely most hûtlenül elhagyja õket, hogy egy nagy bérkaszárnyát vegyen a hátára örök idõkre. A kapuból még visszanézett egyszer. Mint aki a hazáját hagyja el örökre.’’ Aki elolvassa ezeket a sorokat, egy pillanatig sem csodálkozik azon, hogy a tanyaszínházasok szép évfordulójukra (30 év) Molnár Ferenc halhatatlan mûvét, a világirodalom egyik legnagyszerûbb ifjúsági regényét, A Pál utcai fiúkat válasz-tották. Amely pontosan száz évvel ezelõtt jelent meg, de amelyre az egy évszázad alatt sem ült rá a por. Amely talán - a mi számunkra: itt és most - idõszerûbb, mint megjelenése pillanatában volt. Hisz alapvetõen arról szól, hogy az édes grundot, amelyet õseink örökül hagytak ránk - még ha oly reménytelen is -, minden erõnkkel védelmeznünk kell. Ezt fedezték fel a tanyaszínházasok - akik minden elõadásukban törekednek az idõszerûségre, a hozzánk és rólunk szólás parancsszavának teljesítésére, ehhez nyúlt értõ kézzel László Sándor rendezõ és Góli Kornélia dramaturg, ezt tette a nézõk számára maradandó színházi élménnyé a tehetséges fiatal gárda. E sorok írója a kavillói bemutató elõtt a csantavéri ,,indító elõadást’’ is megnézte, s benyomásait egyetlen mondatba sûrítve azt írhatja: A Pál utcai fiúk igazi tanyaszínházas produkció. Kiváló csapatmunka, amelyben a fiatal társulat tagjai hõsiesen segítik át egymást a nehézségeken. S egy nagyszerû elõadásnak tapsolhat a lelkes közönség. Amely elõadás méltó a jeles jubileumhoz, a neves elõdök törekvéseihez, a Tanyaszínházhoz A grundot tehát ismét sikerült megvédeni. A Tanyaszínháznak és közönségének. DUDÁS Károly (Hét Nap 2007. augusztus 1.)