Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat

Társulatunk Petőfi klasszikus vígeposzának, A helység kalapácsának színpadi átdolgozásával folytatja az elmúlt évadban megkezdett felolvasószínház-sorozatát, Galló Ernő színművész rendezésében. Az immár hagyománnyá vált felolvasószínházi előadás-sorozat újabb darabját 2012 február 17-én, este 19 órai kezdettel tekintheti meg a közönség. 

"Felolvasószínház, egy kicsit másképp" - így jelenti be a produkciót a narrátor-konferanszié (Bessenyei István). És valóban: A helység kalapácsa olyan előadás, amely a próbafolyamat során végülis túlnőtt a klasszikus felolvasószínházi kereteken. A színészek az előadás számos pontján megválnak példányaiktól, és szabadon játszanak, pompás festett díszlet és korhű jelmezek színesítik a vérbő humorú előadást.

A dalbetétekkel, élő zenével és klasszikus humorral fűszerezett előadás kitűnő, könnyed, de mégis tartalmas szórakozási lehetőséget kínál a közönségnek, a Szép András által szerzett zenék pedig sok humorral és iróniával segítenek elmélyülni és feloldódni Petőfi remekbeszabott stílusparódiájának varázslatos világában. Az előadás keretjátékaiban ugyanakkor a líraiság is hangsúlyossá válik. Ezáltal az alkotók a színház lényegére is reflektálnak: közös jelenlétükkel és Petőfi megzenésített, önironikus eposz-zárlatával a "magamat kigúnyolom, ha kell" cyranoi jelmondatát idéző módon mutatnak rá a nevettetés művészetének mélységére, és ezen hálás-hálátlan feladatnak a maga kicsinységeiben is ott rejlő nagyságára.

Petőfi A helység kalapácsában kora legkedveltebb irodalmi műfaját, az eposzt parodizálja: egyszerű helyszínt és banális problémákkal küzdő szereplőket választ, de mindvégig odafigyel a kellő pátoszra és az elengedhetetlen eposzi kellékekre. A történet nagyszerűsége épp az egyszerűségében rejlik, ugyanis a romantika korabeli magyar paraszti élet egy szeletét ragadja ki, és emeli hőskölteményi magasságokba.
A cselekmény vasárnap játszódik, egy falusi istentisztelet után, amikor az ünnepi úrvacsoraosztást követően a helység kovácsa, Fejenagy (Gaál Gyula) elalszik, és jóval a szertartás vége után ébred fel. A helység kalapácsaként emlegetett atyafi hamar rádöbben, hogy rázárták a templomajtót, és igyekszik megoldást találni problémájára: úgy határoz, leereszkedik a toronyból a harang kötelén.

Eközben a falusiak a helyi kocsmában igyekszenek kipihenni az egész heti munka fáradalmait, és ebben segítségükre van szemérmetes Erzsók asszony (Lőrincz Ágnes) méltán híres bora. A dolgok akkor kezdenek komolyabbra fordulni, amikor kiderül, nemcsak a bora, hanem a kocsmárosné ötvenöt éves bájai is igen népszerűek a falu férfinépe körében, és a helybeli lágyszívű kántor (Nagy Orbán) mellett a templomból kiszabadulni igyekvő Fejenagy is igényt tart a „fiatalasszony” kegyeire. A problémát fokozza, hogy Harangláb, a fondor lelkületű egyházfi (István István) nem szívleli a helység kalapácsát, így csakhamar ökölre megy a küzdelem.

Az előadás szereplői: Bessenyei István, Lőrincz Ágnes, Gaál Gyula, Nagy Orbán, István István, Gál Ágnes, Zákány Mihály és Varga Andrea, zeneszerzője Szép András, rendezője (játékmestere) Galló Ernő. Az előadás koreográfiájátt Nagy Orbán készítette, díszleteit és jelmezeit pedig Baráth Csaba Attila tervezte és festette meg. A zenekar tagjai Bertók Béla, Fejér Kálmán és Margit-Tamás Tibor.